Megint ott
találod magadat. Valakivel szemben egy padon miközben megpróbálod elmondani,
hogy miért nem jó ez így. Mert nem akarod sem őt, sem magadat bántani. Az egész
úgy kezdődött, mint egy mese. Mikor valaki besétál azon az ajtón…
Sosem
tagadtam, hogy mennyire oda vagyok érte. Csak a nyári estékre emlékszem mikor
rá vártam. Mikor együtt nevettünk és a város fényei ránk borultak és a közös
titkunkra. Olyan volt, mint egy ébren töltött álom, amiről tudtam, hogy véget
fog érni. Nem akartam gondolni rá, mert nem tudtam elképzelni. Egyszer csak
megjelent az életembe és egyre fontosabbá vált.
A mi kettőnk
története ott ért véget, ahol mások elkezdődnek.
Egyetlen
nyár volt, mégis sokkal többet jelentett, mint eddig bármi. Vele jó volt,
mellette önmagam lehettem, és megtanultam, hogy egy bizonyos pontig félre lehet
tenni a nagy érzelmeket. A szerelem nem a legfontosabb dolog a világon. Annyi
minden mást tudtunk egymásban értékelni.
Nem is
tudnék mást mondani csak azt, hogy köszönöm. Egyetlen percet sem szeretnék
elfelejteni, ha lehetne, egy kívánságom azt a pillanatot szeretném, mikor
először láttalak. Mert akkor kezdődött valami igazán különleges, amit soha nem
felejtek el.
Mikor eszembe
jutnak, a közös emlékeink egyáltalán nem vagyok szomorú, csak mosolygok és
nevetek azokon a dolgokon, amik velünk történtek. Őszintén remélem, hogy még
mindkettőnknek jár egy olyan történet, ami majd boldog befejezést fog kapni.
Viszont
esténként mikor az ember ott fekszik a sötétben, arra gondolok, hogy milyen jó
lett volna nem találkozni veled. Legalábbis nem most. Az a baj, hogy sokszor
elhittem már, hogy én fogom megváltoztatni az embereket, hogy segítek nekik,
mert azt akarom, hogy jobban legyenek. Csak lassan tanulom meg, hogy erre még én sem
vagyok képes. Összetört szíveket nem tudok megjavítani bármennyire is szeretném
és túl kevés időm van arra, hogy reménytelenül várakozzak. A válaszokat időben
ki kell mondani és a döntéseket meghozni, nem szabad feláldoznod magadat
senkiért.
Soha ne
felejtsd el, hogy Te vagy a legfontosabb és csak addig maradj, amíg fontosnak
érzed magadat és értékesnek, mert utána már nincs értelme folytatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése