2015. szeptember 17., csütörtök

Megint ott találod magadat. Valakivel szemben egy padon miközben megpróbálod elmondani, hogy miért nem jó ez így. Mert nem akarod sem őt, sem magadat bántani. Az egész úgy kezdődött, mint egy mese. Mikor valaki besétál azon az ajtón…
Sosem tagadtam, hogy mennyire oda vagyok érte. Csak a nyári estékre emlékszem mikor rá vártam. Mikor együtt nevettünk és a város fényei ránk borultak és a közös titkunkra. Olyan volt, mint egy ébren töltött álom, amiről tudtam, hogy véget fog érni. Nem akartam gondolni rá, mert nem tudtam elképzelni. Egyszer csak megjelent az életembe és egyre fontosabbá vált.
A mi kettőnk története ott ért véget, ahol mások elkezdődnek.
Egyetlen nyár volt, mégis sokkal többet jelentett, mint eddig bármi. Vele jó volt, mellette önmagam lehettem, és megtanultam, hogy egy bizonyos pontig félre lehet tenni a nagy érzelmeket. A szerelem nem a legfontosabb dolog a világon. Annyi minden mást tudtunk egymásban értékelni.   
Nem is tudnék mást mondani csak azt, hogy köszönöm. Egyetlen percet sem szeretnék elfelejteni, ha lehetne, egy kívánságom azt a pillanatot szeretném, mikor először láttalak. Mert akkor kezdődött valami igazán különleges, amit soha nem felejtek el.
Mikor eszembe jutnak, a közös emlékeink egyáltalán nem vagyok szomorú, csak mosolygok és nevetek azokon a dolgokon, amik velünk történtek. Őszintén remélem, hogy még mindkettőnknek jár egy olyan történet, ami majd boldog befejezést fog kapni.
Viszont esténként mikor az ember ott fekszik a sötétben, arra gondolok, hogy milyen jó lett volna nem találkozni veled. Legalábbis nem most. Az a baj, hogy sokszor elhittem már, hogy én fogom megváltoztatni az embereket, hogy segítek nekik, mert azt akarom, hogy jobban legyenek.  Csak lassan tanulom meg, hogy erre még én sem vagyok képes. Összetört szíveket nem tudok megjavítani bármennyire is szeretném és túl kevés időm van arra, hogy reménytelenül várakozzak. A válaszokat időben ki kell mondani és a döntéseket meghozni, nem szabad feláldoznod magadat senkiért.

Soha ne felejtsd el, hogy Te vagy a legfontosabb és csak addig maradj, amíg fontosnak érzed magadat és értékesnek, mert utána már nincs értelme folytatni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése