2015. szeptember 1., kedd




Ha el tudnám mondani, hogy mit érzek mikor meglátlak téged.
Ha el tudnám mondani, hogy milyen fontos barát vagy.
Ha el tudnám mondani, hogy milyen volt reggelente melletted ébredni.
Mert van valaki, aki mellett mindenki más csak második lehet. Van valaki, akiben önmagamat látom. Van valaki, akire rábíztam a legnagyobb titkomat az éjszaka csöndjében. 
Fontos emberek, akik egyetlen nyár alatt kerültek ilyen közel hozzám. 
Mikor valakinek a szemébe nézel az sokkal többet mondd el, minden szónál. A szavak üresek és elfelejtjük őket, de az érzések velünk maradnak. Ezek az emlékek. Emlékszem, hogy hazudtam csak azért mert azt akartam, hogy figyelj rám. Folyamatosan játszottam és könnyen mentek ezek a szerepek. Tudtam a szabályokat, de a játékokba könnyen bukik el az ember. Életem zilált szálai közt most nem tudom mi lesz a következő lépés. Az a baj, hogy néha pont azokat bántjuk, akiket szeretünk. Csak azt szeretném, ha tudnád, hogy nem akarlak elveszíteni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése