Az a baj, hogy nem tudok nem írni róla. Arról amiről tudom, hogy úgy se érti meg mindenki... talán csak azok az emberek, akik hibáztatták már a helyzeteket meg a körülményeket az életükben beállt változások miatt. De az a helyzet, hogy én ezt nem így fogom fel. Ez nem egy rossz döntés volt, ez nem olyan volt, amire nem gondoltam még. Inkább olyan amiről jól tudod, hogy elalvás előtti álom vagy emlékkép lesz. Talán erre mondják azt, hogy nappal hazudhatsz mindenkinek, de éjszaka kettesben maradsz a lelkeddel... és akkor az eszedbe jut, hogy milyen biztonságos egy fél mondat, amit nem fejezhetsz be.
Szzs. megígértem már neked annyiszor, hogy írok rólad/neked, úgyhogy legyen ez a tiéd. Te vagy az örök harmadik randim, és néha úgy érzem annyi mindent tudnék még mondani. Például azt, hogy sok mindentől féltem már életem során. Féltem a magasságtól, féltem a magánytól, féltem a sötétben. De ettől egyáltalán nem. Nem féltem a barátságunkat. Most épp történik valami amitől lehet, hogy bonyolult lett minden. Ez olyan, hogy egy nyáron keresztül próbáltam felépíteni valamit, egy biztonságot életet, amit egy pillanat alatt el tudnék pusztítani. Ezt viszont már úgy is ismered, tudod, hogy előbb vagy utóbb úgy is elrontok mindent. Csak ez maradjon meg, ez az emlék, ez a játék, aminél most először jutott az eszembe, hogy én is veszíthetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése