Egy utolsó üzenet csak Neked.
Te vagy az én májusom. Most, hogy ez a hónap a végéhez közeledik, búcsúzni jöttem. Még soha nem volt ilyen nehéz. Utoljára írok hozzád/neked mert ezentúl nem tudok mit mondani. Őszinte leszek hozzád, mert, ha talán egyszer még elolvasod, ezeket a sorokat tudni fogod, hogy bennem mi történt miután vége lett a kapcsolatunknak. Nem tudom és nem is szeretném letagadni, hogy nagyon hiányzol. Minden nap gondolok rád. Tudom, hogy miattam alakult ez így mégis vártam folyamatosan, hogy csörögjön a telefon. Vagy jöjjön egy üzenet. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez azért nem történt meg, amiért én sem kerestelek pedig sokszor elhatároztam. A büszkeség miatt. Azok után, hogy szinte egy nappal később máshol kerested a válaszokat, és ezzel még mindig nem tudok mit kezdeni, ennek ellenére nem tudlak elfelejteni. Szeretném tudni, hogy jól vagy-e, hogy az életed, hogyan alakul. Hirtelen döntést hoztam, és most, hogy rám szakadt a szabadság nem vagyok boldog. Remélem nálad fordítva történt. Nem tudok a kapcsolatunkról beszélni, vagy gondolni rá anélkül, hogy ne érezzem ezt a fájdalmat. Úgy érzem, hogy életemben először tényleg összetört a szívem, abban a pillanatban mikor utoljára láttalak. Azt az utat és találkozást soha nem fogom tudni kitörölni az emlékeim közül. Végül is csak annyit akartam mondani neked így utoljára, hogy tényleg hiányzol, pedig jobb lenne hazudni és azt mondani nem így van, és, ha már búcsú, akkor kívánom, hogy légy boldog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése