Vannak rossz napok. Amikor egyáltalán nem érzem jól magamat,
nem látom a végét a szenvedésnek. Legszívesebben egész nap aludnék és eltűnnék
ebből a világból. Csak bámulom a
plafont, hallgatom, hogy milyen rosszul nézek ki mostanában, karikásak a
szemeim. Nem értem, csak rád gondolok, meg nem alszom, mert ott is téged látlak,
és inkább ébren maradok, csak ne hiányozz annyira. Ilyenkor az eszembe jut,
hogy tényleg erősebbnek kéne lennem, de erre most egyáltalán nem vagyok képes.
Nem telik az idő. Egy nap majd ezekre emlékszem vissza mikor az elmúlt
szerelmünkről kérdez majd valaki, hogy itt voltam és vártam, hátha valaki
megforgatja az idő kerekét és újra a múltban leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése