2015. január 5., hétfő



Kicsit megkésve írom ezeket a sorokat, de megint elmúlt egy év. Méghozzá milyen. Igazi hullámvasút volt ez, ahol álmok váltak valóra, s ugyanezek vesztek el… Hol a magasban voltam, hol a mélyben, de annyira biztosan emlékszem, hogy honnan indultam el. Volt valami szomorúság, ami bennem élt, folyamatosan kerestem valakit, akárkit, aki mellett kevésbé érezhetem. Aztán lassan megtanultam, hogy nem akárkit kell keresni, hanem az igazit. Ez a kemény lecke, és nem volt egyszerű.

Előtte viszont álmodtam egyet. Hiszen mindenki azt mondogatja, hogy azokat kell követni, én mégis elvesztem. Így visszatekintve már nem bánom, hogy nem vettek fel, mert akkor sok értékes emléket és embert veszítettem volna el. Minden jó úgy, ahogy van. Nem bántam meg a döntéseimet, rengeteget tanultam és tapasztaltam. Nem tudom, hogy még egyszer meghoznék-e egy-két döntést, de ez ma már nem számít. Csak a jövőre gondolok, hogy még kevesebb rosszal, és még több jóval tudjam kitölteni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése