Kicsit
megkésve írom ezeket a sorokat, de megint elmúlt egy év. Méghozzá milyen. Igazi
hullámvasút volt ez, ahol álmok váltak valóra, s ugyanezek vesztek el… Hol a
magasban voltam, hol a mélyben, de annyira biztosan emlékszem, hogy honnan
indultam el. Volt valami szomorúság, ami bennem élt, folyamatosan kerestem
valakit, akárkit, aki mellett kevésbé érezhetem. Aztán lassan megtanultam, hogy
nem akárkit kell keresni, hanem az igazit. Ez a kemény lecke, és nem volt
egyszerű.
Előtte
viszont álmodtam egyet. Hiszen mindenki azt mondogatja, hogy azokat kell
követni, én mégis elvesztem. Így visszatekintve már nem bánom, hogy nem vettek
fel, mert akkor sok értékes emléket és embert veszítettem volna el. Minden jó
úgy, ahogy van. Nem bántam meg a döntéseimet, rengeteget tanultam és
tapasztaltam. Nem tudom, hogy még egyszer meghoznék-e egy-két döntést, de ez ma
már nem számít. Csak a jövőre gondolok, hogy még kevesebb rosszal, és még több
jóval tudjam kitölteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése