ღ Engi ღ crazydreamworld

Ilyenek vagyunk mi emberek, versenyt futunk egymással, elfordítjuk a fejünket, áttaposunk egymáson, rohanunk, csak nem tudjuk hova. Ma már nincs becsület, mindenkit csak saját maga érdekel. Már nem áll szándékunkban változást hozni, csak túlélni. 

A zebránál állva gondolkodtam el. Aznap szakadt az eső, már sötétedett is kicsit, én pedig nem is vágytam másra csak az otthonomra. Mégis nehéz volt, a járdán állva várni, hogy valaki átengedjen. Vajon mennyibe került volna valakinek megállni két percre? Vagy belegondolni abba, hogy egy ilyen apróságnak tűnő dolog mennyit számít? De nem csak ez, a vonaton az emberek versenyt futnak a szabad helyekért és maguk mellé pakolnak mindent, nehogy másoknak is jó legyen. Mert a többiek nem fáradtak, nem léteznek. 

Aztán haza mennek és sírnak a közösségi oldalak üzenőfalán, hogy milyen világban élünk, hogy miért nem változik semmi... Tudod miért? Mert nem teszel érte semmit. Azt hiszik attól mert nem vesznek valamiről tudomást, az nem létezik. Ezzel a magatartással csak pusztítani lehet - mégis mindenki az ellenkezőjét akarja és, ha nem jön össze másokat kezd hibáztatni. Az a legkönnyebb. Csak néha önmagunkba kéne nézni...