Az élet gyakran olyan, mint egy körhinta: soha nem lehet
tudni mikor, szédülsz le róla. Előfordul, hogy mindent jól csinálsz, a
legjobbat adod, kihasználod a lehetőségeket, mégis hiba csúszik a számításba.
Néha pillanatok alatt összedől az, amit eddig építettél. Amit óvtál, és amiről
azt gondoltad, hogy soha nem fog véget érni. Még a legboldogabb pillanatokban
sem szabad elfelejtenünk, hogy semmi sem biztos. Ezért, ha történik valami néha
jobb eltűnni a térképről. Így legalább megtudhatjuk azt, hogy kinek vagyunk
annyira fontosak, hogy várjon ránk, és kik azok, akik idővel elvesztik az
érdeklődésüket. Minden reggel emlékeztetnem kell magamat arra, hogy mennyire
szerencsés vagyok. Milyen boldog. Miközben azt sem szabad elfelejtenem, hogy
könnyedén elveszíthetem ezt, egyszerűen azért mert ilyen az élet. Erről a
körhintáról nem lehet leszállni. Nem is szeretnék. Egyetlen embernek kell
megfelelnem, önmagamnak, de el kell fogadnom azoknak az embereknek a véleményét
is, akik fontosak a számomra. Talán valahogy így lehet megtalálni az utat, és
még így sem lesz mindig könnyű. De minden harc megéri, azért ami igazán fontos
neked.
Lassan látom az utat magam előtt, és már tudom, hogy
megérte. Nem számít a múlt, az összes rossz dolog, ami történt olyan, mintha
nem lett volna. Korántsem az a fontos, hogy mi volt akkor – csak az számít,
hogy mi van most. Én szeretem a jelenem, és egyáltalán nem hiányzik a múltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése