2014. november 13., csütörtök


Úgy szeretném megfogalmazni mit, érzek, de olyan nehéz. Tényleg lehetetlennek tűnik elmondani, hogy miért szeretsz valakit. Hogy miért szeretlek Téged. Csak azt érzem, hogy mielőtt megismertelek üres volt az életem. Kétségbe esve kerestem a helyemet a világban, és közben gyakran hibáztam. Életemben először tényleg szerelmes vagyok. Veled minden jó. Szeretem a napokat, amiket együtt töltünk, szeretem, hogy megnevettetsz, hogy elviseled, mikor féltékeny vagyok, és minden jó vagy rossz pillanatom megoszthatom Veled. Mikor átölelsz, azt kívánom, bár örökre emlékezhetnék rá. Szeretnék olyan jó lenni számodra, mint amilyen jó vagy Te nekem. Bár nem követelhetem, hogy bízz, bennem vagy el hidd, szándékosan sosem bántanálak.

„Egyetlen nyelvben sincsenek olyan szavak, amelyek megfelelőképp ki tudnák fejezni, mit érzek irántad. Az életem általad és veled nyert értelmet. Szürke világom általad vált színessé. (...) Általad és veled a szívem nemcsak dobog, hanem énekel és ujjong.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése