Mikor nagyon magad alatt
vagy, néha olyan emberek segítenek rajtad a puszta jelenlétükkel,
akikről nem gondoltad volna. Talán tényleg igaz az, hogy mikor
bezáródik ajtó, valahol kinyílik egy ablak. De van úgy, hogy azt
nem találjuk meg és folyton a falnak ütközünk. Bármit teszel
vagy mondasz mindig ugyan ott találod magadat: egyedül a sötétben,
miközben azon gondolkodsz, hogy miért nem vagy elég jó. Vajon
mások miért gondolják már most azt, hogy ennek semmi értelme és
csak kritizálnak, keresik a leggyengébb a pontod. Te meg próbáld
meg túl élni úgy, mintha nem éreznél vagy gondolnál semmit.
Elmúlik. Még akkor is, ha hazugság ez az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése