Azt nem értem miért nem mondták, hogy ennyire fáj az első szerelem? És miért hazudják, hogy minden fájdalom elmúlik, mikor ez csak egyre erősebb lesz? Így, ahogy múlik az idő minden megváltozott. Úgy érzem, mint, aki hetek óta kiszállt a világból, csak létezik, a többi meg megy magától. Jöhetnek más arcok, jöhet bárki más, nem tudok velük együtt nevetni, vagy úgy csinálni, mintha kedvelném őket. Harcolok a saját szörnyeimmel, amiket én hoztam létre, ezzel a magánnyal amit magamnak köszönhetek, és ez a sötét világ, amit én álmodtam meg. Néha nem tudom reggelente, hogy tudok még egy napot végig csinálni, legalábbis úgy, hogy ne kérdezzék meg mi bajom van. Elvesztettem valami fontosat, ami hiányzik.Valamiért egy kicsit sem tudom elképzelni, hogy mi ketten valaki másal legyünk. Megpróbálom jól csinálni a dolgokat és minden romba dől. Darabjaira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése