A hegyek mögött még nappal van, a fény eltűnt, és nem maradt más csak a sötétség. Gyakran megtörténik, hogy egyedül fekszel az ágyadon, és nem történik semmi. Csak hallgatod az esőt, az éjszakát, a szelet. Vajon milyen lesz holnap? Könnyebb vagy nehezebb? Meg lehet-e felelni egyszerre mindenkinek? Nem hiszem, hogy bárkinek joga van beleszólni az életembe. Rajtam múlik, hogy elrontom-e vagy jobbá teszem, de nem kértem hozzá tanácsot senkitől. Nem gondoltam, hogy mindig könnyű lesz, minden holnap más feladatot rejt, én pedig csak próbálkozom. Ami azt jelenti, hogy hibázok is, de nem azért mert ezt akarom. Egyszerűen ilyen vagyok, nem tudok megváltozni, úgyhogy ne szólj bele. Lehet, hogy szavakkal is jobbá lehet tenni valamit, de ahhoz meg kell tanulnunk használni őket. Nem jelenthetsz ki dolgokat csak úgy, amíg nem érzed, hogy a kimondott szónak súlya van. Nem csak építeni, rombolni is épp úgy lehet velük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése