ღ Engi ღ crazydreamworld

Lesz valami aminek én már nem leszek a részese. Mindenki a búcsúról beszél és azt kívánják, hogy legyen sikeres és boldog életünk. Azt is mondják, hogy emlékezzünk a jóra. A szép emlékekre. Mégis a fájdalomra gondolok. Arra, hogy hányszor mentem haza sírva, mert nem feleltem meg másoknak, hogy azt kívántam bárcsak vége lenne ennek az iszonyú szenvedésnek, hogy legyek láthatatlan és ne tudjanak többet bántani. Sosem akartam sajnáltatni magamat ezért csöndbe maradtam és megpróbáltam túlélni. Jelentéktelen akartam lenni. Megtanultam, hogy nem számít mit gondolnak rólam mások. Türelmes voltam. Megkaptam amire már oly régóta vártam, mégis félek. Az út során ott hagytam valamit magamból, már nem vagyok többé gondtalan gyerek, nem akartam, de felnőttem. Nem hagyták, hogy másképp legyen, van egy pont, ahol az embernek már nincs választása, ahol már senki sem tudja megvédeni. Volt úgy, hogy összetörték a szívem. Akiket a barátaimnak gondoltam nevettek rajtam. De ezzel nyertem is valami igazán fontosat. Felismertem, az igaz barátaimat rájuk találtam vagy vissza találtam hozzájuk. Nekem ez mindennél többet ér, szóval amikor ott állunk valaminek a legvégén nem leszek szomorú. Mert sokszor legyőztek, de én nyertem. Megmutattam a világnak, hogy nem lehet eltaposni, én nem tűnök el. Még nem írtam meg az utolsó fejezetet mert ez csak egy kis része volt a történetnek. Legyetek jók, legyetek boldogok és soha ne felejtsétek el, hogy kik vagytok valójában...