My mad fat diary
Van néhány sorozat, amit
elkezdtem már nézni életem során, és ezek között vannak
olyanok amik tetszenek és nagyon várom őket hétről hétre, és
akadnak olyanok is, amelyekből elég volt pár rész.
Nem rég akadtam erre az új
sorozatra, szerintem ebben az országban még kevesen ismerik, pedig
olyan témákat is feldolgoz amire érdemes oda figyelni.
Először kicsit röviden a
sorozatról.
A történet 1996-ban
kezdődik a Lincolnshire nevű kisvárosban. Ez egy tragikus és
humoros sorozat egy nagyon bajos fiatal lányról, aki most hagyta el
a kórház pszichiátriai osztályát miután megpróbált öngyilkos
lenni. A kezdetben újra barátok lesznek Chloe-val és bekerül a
legjobb barátnőjének az új társaságába, miközben mentális
problémákkal és testkép zavarral küzd, mivel több, mint száz
kiló. Az orvosa javaslatára el kezd naplót írni, és az élete
újra beindul...
Napjaikban egyre több tinit
érint az öngyilkosság kérdése. Sokáig én sem gondoltam, hogy
vannak olyanok, akik napközben boldognak tűnnek, otthon pedig
önpusztításba kezdenek, pedig ez egyáltalán nem egyedi eset itt
sem. Mivel rohanó világban élünk sajnos a szülők egyre kevésbé
tudnak figyelmet fordítani gyermekeikre. Persze annak, hogy valaki
bántja magát rengeteg oka lehet nem csak ez. Az, hogy nincsenek
barátai, nem hagyják békén a suliban, depresszió,
elhanyagoltság, rossz körülmények, figyelmetlen család... bármi.
Rae is rengeteg problémával
küzd, konkrétan a nyakába hullanak a bajok egyfolytában. Képtelen
elfogadni a saját, testét, úgy él, hogy a tükör számára
ellenség. Ezzel kapcsolatban szerintem az a helyzet, hogy
mindenkinek el kell fogadnia magát, és nem szabad a társadalom
véleményére alapoznia. Mert az emberek gonoszak. Nem az összes,
de mindig lesznek olyanok, akik a hátad mögött rólad beszélnek.
De Rae nem adja fel. Tudjátok mit tesz? Bár a mentális problémák
nem oldódnak meg egyik percről a másikra, akkor sem adja fel.
És ez itt a nagyon fontos
rész. Soha ne add fel. A legsötétebb alagútból is mindig van
kiút, csak meg kell találni és hinni magadban.
"Majdnem
elkövettem a legnagyobb hibát. De mi volt a hiba? Az hogy
egyáltalán megvágtam magam? Vagy az hogy nem vágtam elég
mélyre?
Nagyon sajnálom, hogy mindent elcsesztem. Nem a te hibád. Nem vagyok éhes. Hónapok óta most először nem érdekel a kaja. Nem érdekel, hogy evéssel töltsem ki az űrt vagy az, hogy bántsam magam egy kicsit. Az űr most túl nagy. Kitartóan próbáltam olyan lenni, akit mindenki kedvel. De nem számít milyen kitartóan próbálkozok mindig ugyanaz a nevetséges hiábavaló hájpacni maradok. Mindig megbántok valakit. Mindig cserbenhagyok valakit. Csak jobban utálom magam, mint amennyire bármit szerethetek."
Nagyon sajnálom, hogy mindent elcsesztem. Nem a te hibád. Nem vagyok éhes. Hónapok óta most először nem érdekel a kaja. Nem érdekel, hogy evéssel töltsem ki az űrt vagy az, hogy bántsam magam egy kicsit. Az űr most túl nagy. Kitartóan próbáltam olyan lenni, akit mindenki kedvel. De nem számít milyen kitartóan próbálkozok mindig ugyanaz a nevetséges hiábavaló hájpacni maradok. Mindig megbántok valakit. Mindig cserbenhagyok valakit. Csak jobban utálom magam, mint amennyire bármit szerethetek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése