ღ Engi ღ crazydreamworld

Írom a matek házimat

Álmosan néztem végig az ágyamon: tele volt pakolva tankönyvekkel és füzetekkel. Annyi hely sem maradt rajta, hogy lefeküdjek aludni. Bár még délután volt mégis úgy éreztem képtelen vagyok ébren maradni.

Kinyitottam a matek füzetem. Egyenletek hosszú sora tárult elém, azt sem tudtam pontosan, hogy egyes feladatok hol érnek véget és hol kezdődnek el. Aztán a tanárom szavai jutottak az eszembe: "Csak a mennyiség fog minőséget hozni." Igaza van. Legalább mindketten tudjuk, hogy magamtól már nem leszek jobb matekos. Kinyitottam a könyvet és elkezdtem írni egy újabb feladatot. Előző éjjel az álmomban számok, halmazok, és csonka gúlák üldöztek én pedig próbáltam elhitetni magammal, hogy ez nem a valóság. Aztán eldöntöttem, hogy nem álmodok többé, legalábbis az érettségiig biztosan nem, mert így egy nyugodt reggelem sincs. Térjünk vissza a feladathoz. Akárhogy nézem csak arra tudok gondolni, hogy nekem ehhez nincs kedvem. Talán majd holnap délután, de már most tudom, hogy abból sem lesz semmi. Ezt most kell megoldani, írom egymás után a számokat aztán rájövök, hogy valahogy elállítottam a számológépemet és azóta nem hajlandó azt csinálni amit én akarok. Ilyen az én formám. A függvény táblázatom után nyúlok, szegénynek már levált az eleje és az első három oldal is hiányzik. Persze a matektanárom biztosan szeretné azt hinni, hogy ez azért van így mert sokat használtam. Megtalálom a megfelelő oldalt, abban reménykedtem, hogy ez majd segíteni fog. Egy fenét. Folyton azt mondják, hogy ezzel össze lehet hozni egy hármas érettségit, de előbb azt kéne megérteni amit leírtak benne.

Érzem egyre jobban leragad a szemem. Ösztönözni próbálom magamat, hogy fontos a gyakorlás és több, mint négy év után ennyi időt megérdemel a dolog, de muszáj vagyok pihenni. Megint látom magam előtt a kedvenc legrémisztőbb álmomat, ahogy megbukok matekból és évet kell ismételnem egy középiskolának nevezett pokolban. Azt már nem.

Persze jobb lenne, ha ezt is megoldaná valaki helyettem, de ezt teljesen egyedül kell csinálnom. Ez az első lépés, a felnőtté válás útján legalábbis mások szerint. Közben még ezernyi gondolat cikázik a fejemben, hogy mi mindent kéne még megcsinálni hétfőre, ezzel a feladattal viszont sehogy sem haladok, csak az időmet pazarlom rá.

Közben rájöttem, hogy éhes vagyok és üres hassal még azt sem lehet megtanulni amit egyébként szeret az ember. A legjobb lesz, ha először iszok valamit, keresek kaját a hűtőben aztán megoldom a feladatokat.

De már tudom, hogy nem így lesz.