Hol
vagyunk most? Jó kérdés, mi? Nem tudom. Ugyanott ülök, ahol
utoljára beszéltünk. A szavak összemosódtak a szemem előtt.
Nagyon fájt, hogy nem én vagyok az, akiért mindent megtennél. De
ennek már vége. Régen volt. Az emlékek már halványak, egy nap
talán teljesen eltűnnek az életünkből. Eltelt néhány év.
Megváltoztam. Felnőttem és hamarosan kilépek a "nagyvilágba",
ahol annyi új dolog vár rám. Úgy érzem mégis magammal viszlek.
Nem azért mert ezt akarom. Mikor alszom, mikor nem tudom magamat
megvédeni, még mindig látlak. Ami régen a legjobb reggeleket
hozta el nekem, ma őrületbe kerget. Mindent megteszek, hogy
megszabaduljak tőled. Az a sok szó, és idő amit rád pazaroltam
felesleges volt. Mintha végig a falhoz beszéltem volna. De már
értem, hogy valamire jó volt ez is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése