ღ Engi ღ crazydreamworld

Valahol ahol igazán létezel, egy hely, ahol élsz, ahol lélegzel, ahol megdobban a szíved. Nézni és elhinni, hogy nincs semmi. Üresség. Egy pohár ami nincs félig teli mert sosem volt úgy, és nem is lesz. Kinek kell egy fél pohár víz, ha egy egészet is kaphat? Kinek kell egy üres pohár? Csak mosolyogni és tenni, hogy nem fáj. Nevetni, rajta mert így könnyebb. Mert nem érdekel, hogy ki milyennek lát, csak akarni, hogy lásson végre annak aki vagy. Mikor tudod, hogy nem szabad győzni, mert annak nem lenne jó vége, de mégis vágyni rá. Nem törődni, inkább felnőni, mert úgy könnyebb, mert ők tudják, hogy színjáték az élet, mert ők tudnak mindent, hogy vagy lesz vagy nem lesz. Leírni azt ami lehetetlen, megfogalmazni mondatokat, amire nincsenek szavak, mert semmi sem elég jó, mert a szélei elmosódtak és sosem látjuk a határokat, látod, ez az oka mindennek. Mert könnyebb nem látni, mint igen. Felejteni, az idővel. Éjjel egy álomból felriadni, a sötétben még egy percig látni, aztán többé nem. Csak a fájdalom. Mindig csak az marad. Érdekel minden veled kapcsolatban ami lejjebb van. Elmondani azt amit nem kéne, de mégis várni a válaszra. Emlékezni egy ölelésre, amit mindenki elfelejtett már. Kibírni a játékot, elviselni, hogy egyszer igen, egyszer nem. Egy percre elveszíteni a fejed, hagyni, hogy fájjon a törés. Próbálni megjegyezni a szabályokat, hogy emiatt nem szabad sírni, de mégsem megy ilyen könnyen, mert a könnyek csak jönnek. Nem azért mert benned él a remény, hanem azért mert nem. Tudni, hogy nincs mire várni. Hinni a jövőben. Ott az igazi élet. Venni egy mély levegőt, ahogy telnek a hónapok. Elfelejteni az arcod. Kitörölni azt ami elpusztít. Leszokni rólad.

Elölről kezdeni az egészet. Ez az élet, legalábbis egy része, de legalább az enyém.