2014. január 19., vasárnap


Időről időre

Csak egy átlagos, tini, aki ugyanarra vágyik, mint mindenki más: szerelmes akar lenni. A történet egy szilveszteri bulin kezdődik, ahol megismerhetjük a kissé szerencsétlen Timet. Aztán másnap teljesen megváltozik az élete: megtudja, hogy a családjának férfi tagjai képesek az időutazásra. A következő nyáron a húgának a barátnője az egész szünetet náluk tölti és megpróbálja ezt a különleges képességét felhasználni, ahhoz, hogy együtt legyenek. Ám, ez a terv sajnos sehogy sem akar összejönni, Tim szavaival élve: "Az összes időutazás sem képes rá, hogy valaki beléd szeressen."
A nyár elmúltával Londonba költözik, ahol azt hiszi elkezdődik az igazi élete, de az ügyvéd szakmában sajnos szinte csak férfiakkal van körülvéve. Aztán egy szerencsés véletlen sorsán megismeri szíve választottját: Maryt. Már az első perctől kezdve, a hangja alapján tetszett neki. Az időutazás viszont közbeszól: visszautazik, hogy segítsen apja barátjának a színházi bemutatóján, és elfelejti, hogy pont azon az estén ismerte meg a lányt is. Így újra meg kell találnia és ismernie Maryt, ha nem akarja elveszíteni.
Ebben a filmben számomra az a különleges, hogy ott van Tim, az átlagos szerencsétlen, aki miután megtalálja élete szerelmét, mindent megtesz, hogy ne veszítse el, mindeközben hatalmas szíve van. Segíteni akar a húgának, hogy ne csessze el az életét, és az apja barátjának, még akkor is, ha számára ez nem kedvező. Mégis a legjobb az egészben talán az volt, ahogy megkérte Mary kezét. Miután véletlenül találkozott Charlotte-al a lányba, akibe szerelmes volt egy egész nyáron át, és, aki ezen az estén szívesen megosztotta volna vele a lakását, inkább haza ment és az ágy mellett térdelve megkérte a szerelme kezét. Mindenkinek az életében lehetnek ilyen pillanatok, amikor nem gondolkodik, nem vacillál, hanem ösztönösen tudja mit kell tenni, mert teljesen biztos az érzéseiben. Miután elkezdődik a közös életük Tim megtanulja, hogy nincs szüksége arra, hogy vissza utazzon az időbe, mert minden egyes napot úgy kell megélni, hogy az csak egyszer történik meg velünk az életben.
Véleményem szerint a mai társadalomnak nagy szüksége van az ilyen hangvételű filmekre. Nem csak reményt ad, hanem ebben a rohanó világban nem árt, ha néha emlékeztetik az embereket, hogy ideje lassítani. Állj meg és nézz körül, hogy milyen szerencsés vagy, csak azért mert élsz. Ez az egyetlen életed.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése