Időről időre
Csak egy átlagos, tini, aki
ugyanarra vágyik, mint mindenki más: szerelmes akar lenni. A
történet egy szilveszteri bulin kezdődik, ahol megismerhetjük a
kissé szerencsétlen Timet. Aztán másnap teljesen megváltozik az
élete: megtudja, hogy a családjának férfi tagjai képesek az
időutazásra. A következő nyáron a húgának a barátnője az
egész szünetet náluk tölti és megpróbálja ezt a különleges
képességét felhasználni, ahhoz, hogy együtt legyenek. Ám, ez a
terv sajnos sehogy sem akar összejönni, Tim szavaival élve: "Az
összes időutazás sem képes rá, hogy valaki beléd szeressen."
A nyár
elmúltával Londonba költözik, ahol azt hiszi elkezdődik az igazi
élete, de az ügyvéd szakmában sajnos szinte csak férfiakkal van
körülvéve. Aztán egy szerencsés véletlen sorsán megismeri
szíve választottját: Maryt. Már az első perctől kezdve, a
hangja alapján tetszett neki. Az időutazás viszont közbeszól:
visszautazik, hogy segítsen apja barátjának a színházi
bemutatóján, és elfelejti, hogy pont azon az estén ismerte meg a
lányt is. Így újra meg kell találnia és ismernie Maryt, ha nem
akarja elveszíteni.
Ebben a
filmben számomra az a különleges, hogy ott van Tim, az átlagos
szerencsétlen, aki miután megtalálja élete szerelmét, mindent
megtesz, hogy ne veszítse el, mindeközben hatalmas szíve van.
Segíteni akar a húgának, hogy ne csessze el az életét, és az
apja barátjának, még akkor is, ha számára ez nem kedvező. Mégis
a legjobb az egészben talán az volt, ahogy megkérte Mary kezét.
Miután véletlenül találkozott Charlotte-al a lányba, akibe
szerelmes volt egy egész nyáron át, és, aki ezen az estén
szívesen megosztotta volna vele a lakását, inkább haza ment és
az ágy mellett térdelve megkérte a szerelme kezét. Mindenkinek az
életében lehetnek ilyen pillanatok, amikor nem gondolkodik, nem
vacillál, hanem ösztönösen tudja mit kell tenni, mert teljesen
biztos az érzéseiben. Miután elkezdődik a közös életük Tim
megtanulja, hogy nincs szüksége arra, hogy vissza utazzon az időbe,
mert minden egyes napot úgy kell megélni, hogy az csak egyszer
történik meg velünk az életben.
Véleményem
szerint a mai társadalomnak nagy szüksége van az ilyen hangvételű
filmekre. Nem csak reményt ad, hanem ebben a rohanó világban nem
árt, ha néha emlékeztetik az embereket, hogy ideje lassítani.
Állj meg és nézz körül, hogy milyen szerencsés vagy, csak azért
mert élsz. Ez az egyetlen életed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése