Mert végül is a végén soha nem a cél számít, hanem az odavezető út. Az, hogy mennyi akadályon kellett átugranod, hogy néha úgy érezted, hogy nem vagy rá képes. De már nem félek az ismeretlentől. Nem volt mindig jó, de a legtöbbször mindig arra gondoltam, hogy képes vagyok rá, nem számított mit mondanak mások. Ezért jó, hogy vannak még ezen a helyen, olyan emberek, akikről érdemes példát venni és, akik bátorítani fognak mindig, függetlenül attól, hogy te mit érzel. Talán tényleg ez a legfontosabb, nem pedig a tények. Örülök neki, hogy megadták nekem a motivációt, mert enélkül én is szorongó és szomorú ember lennék, így a legrosszabb napokon is meg kell próbálnunk a bátorító szavakat megőrizni és emlékezni. Mindig csak emlékezni. Valami jóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése