2013. december 8., vasárnap


Vannak olyan érzések amelyekről nem beszélsz senkinek leginkább azért mert nem tartozik senkire. Néha a legokosabb dolog amit tehetünk, ha befogjuk a szánkat és egyedül küzdünk meg a gondolatainkkal. Talán komolytalannak tűnök, talán még mindig ott él bennem a buta kislány, aki hagyta, hogy egyetlen rossz emlék hatással legyen az életére. De mindig tanulok, és mindig erősebb leszek és hiába érzem úgy néha, hogy nem bírom tovább, mégis talpra állok. Mindegy hányszor rontom el. A világon nincs olyan hiba amit ne lehetne helyre hozni, maximum néha egy kicsit több ideig tart. Az idő azért van, hogy segítsen nekünk felejteni.  

1 megjegyzés: