2013. december 12., csütörtök




Észrevétlen harc, szavak amiket ki kéne mondani, de nem lehet. Közöny, düh, emberek, akik még mindig úgy viselkednek, mint a gyerekek. Ha valakit elítélsz, de még inkább, ha valakit hibáztatsz azért amiről nem tehet, akkor valójában önmagadat bírálod. Ha hangosan beszélsz ki másokat, és a mondataid végén pont helyett gúnyos nevetés van, akkor itt az ideje, hogy tükörbe nézz. Látod te a saját éned? Tudod, hogy pontosan ki néz vissza rád? Most ne azokra a gyenge emberekre hallgass, akik vakon futnak utánad mert te vagy a vezérük. Az ilyen viselkedési formát az emberek többsége már az óvodában kinövi, mert megtanulja hogyan kell emberként törődni másokkal. Azt hiszed menő vagy azzal, hogy megalázol másokat? Tudod, mindenkinek van gyenge pontja, neked például az, hogy gyönyörűnek hiszed magadat azért mert már annyian megkaptak téged, csak az a furcsa, hogy senkinek nem kellettél egy éjszakánál tovább. Pedig mind tudjuk, hogy milyen nagy álmaid voltak. Egy igazi virágszál vagy, a legritkább kincs, gyönyörű gyémánt, és csak ragyogsz és tündökölsz a halott álmok földjén, egy sötét világban, ahol a gonoszok élnek. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy csak düh, de remélem élvezed a királyságod utolsó perceit mert az idő kegyetlenül pereg tovább, neked pedig már nincs sok időd. Ha azt hiszed az egész életed ilyen lesz, akkor nagy csalódások fognak érni és ne hidd azt, hogy bármi rosszat kívánnék, jönni fog magától is. Éppen azért mert minden ember visszakapja azt amit ő adott. Légy türelmes és meglátod, hogy a világ nincs vattacukorból és nem bújhatsz folyton mások mögé. Legyen ez egy lecke mindenkinek, akik értik, hogy miről szólnak a mondatok. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése