Régi könyveket találni a padláson.
Amikor olyan régi illata van a lapoknak.
Egy apró verses kötet: József Attila összes. A lapokra ceruzával jegyzeteltek a versek mellé. Mintha valaki üzenetet szeretett volna hagyni neked a múltból. Könyvtári példány, 1960-ban jelent meg, az utolsó pecsét dátuma viszont 1966 áprilisa. Jó sok évvel azelőtt született, mint én. Talán minden ember őrizget ilyen kincseket, amik olyan sokat jelentenek neki. Régiségek. Jó volna néha utazni a múltban megnézni milyenek voltak, akkor az emberek, elkísérni a költőket oda, ahol ezek a szavak megszülettek. Megérezni azt, amit régen mások éreztek, abban a régi világban, ahol még jó volt élni, és igazán emberek voltak az emberek. Nem úgy, mint mi, akik köszönés nélkül mennek el egymás mellett az utcán úgy, hogy már nem is gondolsz rá, vajon honnan ismerjük egymást. Csak ezek az apró tárgyak bizonyítják azt, hogy még van remény, még nem érdemes feladni, csak azt kell tenned amire mindig is vágytál. Nem baj, ha félsz kimondani, tenned kell érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése