Egy teljesen átlagos reggel volt, egy hétköznapi lánnyal, aki felszállt a buszra. Szerencsére kevesen voltak, így volt hely bőven, ő pedig úgy döntött, hogy most nem kér az emberekből ezért a leghátsó ülést választotta a sarokban. Egy idegen számára ő is csak egy lány lenne, aki az esti buliból (ami kissé elhúzódott) siet haza, hogy végre aludjon egy keveset. Ami részben igaz is volt, meg nem is. Ő nem volt az a fajta tini, aki minden hétvégén inni megy és nem érdekli, hogy ki mellett ébred. Ami azt illeti ennek teljesen az ellentéte volt, mert egyetlen ember mellett szeretett volna ébredni. Egyetlen egy, aki még észre sem vette. Persze ezzel csak vigasztalta magát, mert az a srác pontosan tudta, hogy létezik, tudta, hogy a lány szerelmes belé, tudta, hogy neki sokkal többet jelent egyetlen csók... mégsem akart tőle semmit. Csak egy kis játék, egy kis móka. Hisz erre valóak a csajok nem?
Hát nem. Az én szívemmel többé senki sem játszhat, kemény leszek, mint egy szikla, és elérhetetlen, mint a legszebb álmod. Többé nem játszhatsz velem megértetted? Nem leszek többé árva, elhagyom a magányt és véget vetek ennek az egésznek. Holnaptól jobb ember leszek és nem érdekel, ha kinevetsz, nem számít, ha hibázok és azon tűnődöm milyen szépen csillog a szemed... mert a végén én fogok nyerni.
Ő így gondolta amíg a busz ablakán kémlelte a tájat. Abban legalábbis biztos volt, hogy nem megy még egyszer olyan helyre, ahol nem látják szívesen, mert elmenni egy buliba, ahol észre sem vesznek, pedig azt hiszed gyönyörű vagy, most aztán figyelni fog rád... nos ez hazugság. Tök égés az egész. Nem rohanhatok valaki után, aki ennyire figyelmen kívül hagy, egy ilyen "férfi" csak megalázza a nőket és tovább lép, mintha nem tett volna semmi rosszat.
Persze nem volt ez olyan könnyű, mint gondolta. Ahogy elkezdte komolyan venni, hogy tovább lép, és független lesz attól a fiútól, akit évek óta szeret, könnyek gyűltek a szemébe. A hosszú idő alatt már sokszor érezte magát szerencsétlennek és magányosnak, de ez most mindennél rosszabb volt. Millió darabra tört a szíve, ráadásul fáradt volt és nyűgös, a világ ellene fordult. Ebbe a sötétségbe merülve utazott, míg elérkezett egy pont, ahol minden megváltozott. Vannak ilyen pillanatok egy ember életében, mikor a saját nyomorúságod valaki máséhoz képest semminek tűnik. Vele is ez történt.
Az utca szélén egy kutya ült. Nem látszott, hogy bármi baja lenne, egyszerűen csak ott ült koszos bundával és szomorú szemekkel. Magányos volt. Mintha várna valakire, aki sosem fog eljönni. Ahogy a lány ránézett úgy érezte megszakad a szíve. A rengeteg borzalom közt tudta, hogy mit kell tennie. A következő megállónál leszállt és szinte rohant a kutya felé, a haja, ami a buliban teljesen szétjött lobogott utána és úgy érezte, hogy lassan visszatér belé az élet. Nem volt egy nagytestű állat, ahogy a lány oda ült mellé halkan nyüszíteni kezdett és a fejét a mancsára hajtotta.
- Ne aggódj mostantól barátok vagyunk. Végre nekem is lesz legjobb barátom. - átölelte a kutya fejét, aki egészen közel bújt hozzá, aztán elindultak.
Csendben lépkedtek egymás mellett, de mindketten tudták, hogy mostantól más lesz az egész életük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése