2013. augusztus 19., hétfő


Néha nagyon nehéz szavakba önteni az érzéseinket mert nem lehet megfogni a lényeget, lehetetlen pontosan leírni a zűrzavart. Ez valami olyan, mikor azt kívánom, hogy szeress aztán rájövök, hogy nem lenne helyes. Csak azért mert sokan már megtalálták az igazit, vagy legalábbis azt, akiről azt hiszik, hogy az, te nem lehetsz valakivel csak azért, hogy hazugságban élj. Már nem vagyok kislány, nem hiszek el mindent amit rólam mondanak és megteszem azt amit az emberek várnak tőlem, de nem azért mert én is úgy gondolom. Csupán törődésből, békéből, de néha még így is csak önmagam tudok lenni, az a csaj aki elszúrja a dolgokat. Fogalmam sincs a jövőről, halvány elképzelésem sincs, hogy mi lesz évek múlva, ezért nyugtalan álmok kínoznak, miközben félek és úgy érzem, hogy egyedül maradtam. Van egy szint, ahol megpróbálod megtalálni önmagadban azt a hibát, ami közted és az egész világ között áll. Ez ilyen. Vagy kiszállsz vagy játékban maradsz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése