2013. augusztus 6., kedd


Ott vagyok a háttérben, amikor minden rendben van, de ott vagyok a hangos szavakban is, amikor összetörtél, amikor felálltál, amikor valóra váltod az álmaidat. Nem számít, ha el akarsz felejteni, hogy mindent megteszel azért, hogy figyelmen kívül hagyj, akárhogy próbálkozol mindig ott leszek, nem tudsz olyat tenni, amivel elérnéd, hogy elmenjek. Így is annyi ember fordít hátat egymásnak, nem kell még több. Azt hiszem már te is megtanultad elég alaposan a leckét és rájöttél, hogy nem lehet mindenki egyszerű eset. Vannak bonyolult gondolatok a ki nem mondott igazságról és az állandó érzés, hogy vajon jól csinálod-e? 
Az elmúlt hetek mutattak egy torz képet a tükörben valakiről, aki velem szemben állt, de nem ismertem fel. Nem értettem, hogyan lehet ott annyi árulás, sértés, negatív dolgok amiket mások nem érdemeltek meg. Rengeteg dolgot szeretnék mondani, de nem tűnne elég őszintének, ha csak úgy rád zúdítanám,, ezért inkább hallgatok, nem mondok semmit, elfogadom, hogy az élet a maga tempójában tovább cammog, elfogadom, hogy minden rendben van, az is, ha képtelen vagy megbocsájtani magadnak. A szürkeség mögé rejtőzöm, de megígérem neked, hogy ott leszek, mikor szükséged lesz rám, és magadra hagylak, ha nem akarsz látni. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése