2012. szeptember 10., hétfő


Tudom, hogy akármi lesz ő nem jön. Ő soha nem lesz ott. Ő az én nagy titkom. Őt őrzöm a párnám alatt és elrejtem az ágyam alá. Róla senki sem tud, csak én. Ha róla van szó bajban vagyok a szavakkal. Elvesztem az eszem és néha mikor rá gondolok, még mindig hiányzik. Ez nem egy múlandó érzés, ez örökre szól, itt benn a szívemben. Elvesztettem őt, olyan rég történt és az emlék nem kopik meg. Olyan, mint egy levakarhatatlan matrica. Lassan felnövök és, ha a legjobb dologra kéne gondolnom, ami eddig megtörtént velem, az ő lenne. Remélem egyszer a távoli jövőbe, megtalálja minden soromat, ami róla szólt, és tudni fogja, hogy őt soha nem felejtem el. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése