A világomat lerombolták, minden darabokra hullt, és a pohár teljesen üres. Nem maradt meg semmi, ami régi volt. Azt hittem elbírok még egy csalódást, és mosolyogva fogadom majd a vereséget. Túl léptem azon, hogy dühöngjek és szomorú legyek. Olyan lettem, mint egy semleges tárgy. Eldobhatsz magadtól. Na és, akkor mivan? Nem én hibáztam, csak hagytam, hogy ő rontsa el. Könnyebbnek kellett volna lennie. Eljátszottam, hogy folyton mosolygok, hogy első pillantásra szerelembe esek, ha valakinek szép kék szemei vannak, csak az a baj, hogy ez mind hazugság. Én már nem tudom, hogy az a lány vagyok-e, akire valaki egész életében vár. A szerelem annyira egyszerű, csak nem nekem. Ott próbálom megtalálni, ahol valójában semmi keresni valóm. Épp ott törtem el, ahol a legnagyobb szükség lett volna rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése