Mellettem feküdt az ágyban én pedig csendben figyeltem őt. Szerettem nézni, amikor alszik. A haja össze-vissza állt, a szemei csukva voltak. Nyugodt volt, és arra gondoltam, hogy vajon álmodik-e valamit, vagy mire gondolt lefekvés előtt. Magamra húztam a takarómat és lehunytam a szemeimet. Az ő tekintete járt a fejemben. A pillanat, amikor először láttuk egymást. Éreztem a bőrömön az érintését, hallottam, ahogy hozzám beszél. Belélegeztem a létezését. Amikor nincs velem, szüntelenül várom őt. Valami különleges helyen van a szívemben, ő az aki képes betölteni az űrt. Mellette nem érzem a fájdalmat, vele biztonságban vagyok. Szeretem és már nem félek az érzéstől. Olyan dolgot adott nekem, amire eddig senki nem volt képes. Megígérte, hogy mindig itt lesz amikor szükségem van rá, és én tudom, hogy így lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése