Szerintem onnantól számít valaki felnőttnek, amikor már a szörnyek nem az ágy alatt, nem a szekrényben bújnak meg, hanem benned. Amikor a legrosszabb rémálmaid már nem alvás közben találnak rád, hanem a valóságban. A gonosz emberek sem a mesékben léteznek többé, hanem minden nap találkozol velük a valóságban. Onnantól vagy felnőtt, amikor rájössz, hogy az életed nem egy mese, soha nem lesz olyan, mint egy film, és a legkevésbé sem egy vígjáték. Nem értem miért kell mindent korhoz kötni. Elhiszed valakiről, aki életében nem olvasott végig egy könyvet, vagy, csak aludni jár a suliba, hogy már betöltötte a felnőtt kort? Csak azért mert nem múltam el tizennyolc éves nem mehetek el szórakozni a barátaimmal, de az nem számít, hogy a jóval idősebb emberek a detoxikálóban ébrednek fel. Amíg nem vagy felnőtt, addig nem tehetsz semmit, nincs jogod, hogy dönts a saját életedről. Mégis ki dönti el, hogy mikor fogsz lázadni, vagy mikor mehetsz el szavazni? Mégis ki vagy te, hogy bíráld az életemet? Nem vagyok már kisegyerek, nem vagyok egy táska amit ide-oda rángathatsz kedved szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése