Pont mióta elmentél azóta érzem, hogy valami hibásan működik bennem. Sok idő eltelt mióta kiléptél az életemből rengeteg nap, és hosszú évek. Mégis úgy érzem, hogy nem változtam semmit. Ugyanúgy gondolkodok, mint akkor. Próbáltam úgy szeretni másokat, ahogy téged szerettelek, de egyetlen érzelem sem ért a közelébe. Azóta nem érdekel, ha elhagynak. Egyszer már fájt. Rettenetes érzés volt nélküled létezni, de hozzá szoktam. Ezek után jöhetett bármi már nem éreztem ezt az ürességet. El sem tudom mondani, hogy mennyit jelentettél nekem. Azt mondják, mindennek célja van. Sokat tanultam tőled, akkor először nem féltem kimondani amit érzek és azóta egyszer sem voltam olyan boldog, mint akkor. Fel sem fogtam, hogy milyen hosszú időre kell beosztanom azt a boldogságot. Hogy vissza csinálnám-e ami akkor történt? Nem tudom. Olyan kérdések maradtak bennem, amire soha nem fogok válaszokat kapni. Ha annyira szerettél miért hagytál el? Tudom, hogy egy világ állt köztünk és még több volt ellenünk, de miért nem tudtál megküzdeni a démonokkal? Nekem fájt, mikor ezek miatt hanyagoltál el. El sem tudom mondani milyen szörnyű érzés volt, utolsónak érezni magamat. De kitartottam, mert azt hittem erősek vagyunk. Azóta nem hiszek semmibe. Rossz dolog érzések nélkül élni, de ez az egyetlen módja van az életnek. A szeretet rossz mert megfertőz minden emberi kapcsolatot. A hiány tűrhető mert kitölti az ürességet. Annyi minden tud hiányozni egy embernek. Érzelmek vannak, de múlandóak. A hiány örök és soha nem múlik el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése