„Ó, milyen hatalmas vagy és milyen gyönyörű, szólt az uralkodóhoz. Lennék bár a feleséged. Már van, mondta a hatalmas uralkodó, s a Szürke Tündérre mutatott. Amúgy sem kellene olyan hitves, akit csak a csillogás vonz, olyan, aki csak a filmek szereplőit tudja szeretni, akkor is, ha azok csak műanyagból vannak.
A királylány akkor szégyenében elbujdosott, levágta a haját, elhajította a koronáját, beállt egy vendéglőbe mosogatólánynak, nem akart soha többet királylány lenni, csak olyan egyszerű lány, akit tudhat bárki is szeretni, s ott várta a vendéglőben, hogy jöjjön végre ez a bárki.”
/Háy János - Hozott lélek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése