2015. november 22., vasárnap




Nehéz szavakat találni. Az életben nagyon fontos a megbocsájtás mert amíg haraggal emlékezel a múltra megnehezíted az életedet, mégis olyan sokan és olyan hosszú ideig képesek vagyunk ezt tenni. Most látom csak igazán mikor arra gondolok, hogy három éven keresztül próbáltalak gyűlölni, de most csak annak örülök, hogy mégis itt vagy mellettem. Kaptam egy olyan esélyt amire nem számítottam. Az emberek képesek megváltozni főleg, ha van kiért megtenni. 
Nem tagadom, hogy sokadjára is nehéz a búcsú mert eszembe jut a rengeteg közös emlék, hogy miket tanultam tőled és mennyire felnéztem rád, lesz valami igazán fontos ami mindig köt majd hozzád. 
Most viszont igazán boldog vagyok néha még olyan, mint egy évekkel ezelőtti elfeledett álomban ébredni. Ki gondolta volna, hogy egyszer majd pont te leszel a valóság...

"Szeress egészen mellékesen és szelíden, kissé szórakozottan is, csak úgy, ahogy lélegzik, vagy ahogy egy keddi napon, mikor "nem történik semmi", él az ember. Már nem szeretem, amikor úgy szeretnek, mint egy operaelőadás második felvonásában, mikor az összes kürtök üvöltenek, a reflektorok a szivárvány minden színében játszanak. (...) Szeress úgy, mint egy nem nagyon fontos magánügyet, figyelem nélkül. Akkor, talán, majd én is odafigyelek." /Márai Sándor/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése