2015. június 25., csütörtök



Mikor vissza nézek az elmúlt évre, látom néha mennyire nem volt könnyű. Hányszor feküdtem, és bámultam a plafont, azzal a jeges félelemmel bennem, hogy most aztán mindennek vége. Nem tudok tovább küzdeni, nincs erőm. Remegtem és vártam a sötétséget. Ma egy hosszú út végére értem, bár tudom, hogy ezt nem vehetem biztosra, most mégis megpróbálom. Segítséget kaptam, és sokat változtam miatta. Megtanultam hol vannak a saját határaim, hogy magammal kapcsolatban csak én hozhatok döntéseket, és, hogy nem muszáj megfelelnem mindenkinek. Nyitott szemmel tudok a világban élni és már nem rettegek a fájdalomtól. Megérte annyit küzdeni, jól haladok előre az úton. Tudom, hogy vannak emberek és emlékek amiket el kell engednem, de még nem akarom, még jó úgy élni, hogy talán megváltoznak a dolgok. Én nem tudok csak úgy törölni valamit az emlékezetemből. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése