2015. május 12., kedd



Vannak emberek akik azt vallják, hogy felettük senki sem ítélkezhet, hogy majd csak a haláluk napján kell szembenézni önmagukkal. Szerintem ez nem így van. Minden este, minden alkalommal, mikor tükörbe nézünk, nem hazudhatunk magunknak. Ha ezt elkerüljük csak azért lehet mert félünk valamitől, és azt reméljük az utolsó nap majd egy felsőbb hatalom megnyugtat, jó ember voltam. Akkor felteszem magamnak a kérdést, hogy amíg éltem, miért nem éreztem így. Folyton csak az járt a fejemben, hogyan alakulhattak volna másképp a dolgok, például akkor, ha nem fordítok hátat, akkor, ha képes vagyok tőle búcsút venni, vagy akkor, ha nem érezném mennyire meggyűlölt. Mennyire, nagyon múlandó az igaz szerelem, amiről mindenki azt gondolja, hogy létezik, pedig lehetetlen ebben a világban megtalálni. Szóval, ha azt gondolod, hogy senki sem ítélkezhet feletted nagyon rosszul gondolod. Csak Te magad tudhatod a legjobban, hogy milyen ember vagy. És, hogy én milyen vagyok? Kérdezzétek meg azt, aki még nálam is jobban tudja, azt, aki megérdemelte volna, hogy szeressem, de nem tettem. Még mindig fáj, de ilyenekre már csak este lefekvés előtt gondolok és hagyom, hogy jöjjenek az üres szereplők nélküli álmok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése