2015. május 23., szombat



Rövid időn belül sok fontos embert veszítettem el magam körül. Az élet iszonyú gyorsan változik és tartani kell a tempót, ha nem akarsz a múltban élni. Vannak barátok, akik úgy gondolták, hogy könnyebb egymás nélkül folytatni és én ezt tiszteletben tartom. A közös múltra való tekintettel és tisztelettel úgy gondolom, hogy ennek nem kell búcsúnak lennie. Sokáig gondolkodtam ezeken, és bár eleinte nem akartam elfogadni, be kell látnom, hogy jobb lesz így. Bár örökké sajnálni fogom, hogy az egyikük egyik pillanatról a másikra tűnt el szavak nélkül. Kívánom, hogy addig is találjátok meg a boldogságotokat és mindig bűntudat nélkül tudjatok a tükörbe nézni. Mint régen most is tudom, hogy ez a két út nem örökre válik szét.
Másrészt egy ember elvesztését nem tudom feldolgozni. Még mindig nem tudok könnyek nélkül beszélni róla vagy gondolni rá. Az igazság az, hogy nagyon hiányzik. Gyakran mondják azt, ha egy szerelemnek vége, akkor az olyan, mintha egy részünk meghalt volna. Az olvasónak nem lehet kétsége azzal kapcsolatban, hogy én is így érzem magamat. Elvesztettem valami fontosat, és még soha nem volt ennyire nehéz, azzal a gondolattal élni, hogy holnap megint élni kell. Minden egyes nap nehéz, bár azt mondják idővel könnyebb lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése