ღ Engi ღ crazydreamworld

Csalódni mindig rossz, de egy igaz barátban csalódni a legrosszabb. Valóban attól fáj a legjobban ez az egész, akitől nem vártam volna ilyesmit, mert megbíztam benne. Arra gondoltam, hogy életem során bármikor számíthatnék rád. Igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy tovább kell lépni, én most megteszem, mert úgy tűnik, hogy már senki nem köt ehhez a "helyhez". Szép emlékekkel hagyom magam mögött ezt a blogot mert rengeteg esetben támaszt nyújtott nekem, megélte velem életem első szerelmeit, amit én sem tudok majd soha elfeledni. (Vagy talán csak idő kell, hogy itt tudjam folytatni,)

Másrészt viszont ebből az egészből csak a csalódás fájdalma marad meg tőled, de szerencsére nekem ezt már nem kell végig néznem. Így boldogan sétálok tovább az élet szövevényes útjain, tudván, hogy egy újabb kemény leckét kell megtanulnom. Mivel talán még csak a dühöt érzem, azért vagyok ilyen kemény magamhoz is, de csak azok érdemelnek szavakat, akik fontosak voltak nekem.

"Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket.Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. 

Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során."