Itt a döntés ideje... a jövő kell vagy a múlt? Miért ilyen nehéz? Tudom jól, hogy ott vár a boldogság... de hogyan engedjem el a múltam? Amiről folyton ismételgetem, hogy nem érdekel, de az a mindenem, nekem csak annyim van. Itt az ideje, hogy elengedjek mindent ami fáj. Szabadon engedem a szívem rabjait, akik évekig kísértek engem az utamon. Bár mondhatnám, hogy hiányozni fogtok. Én teremtettelek titeket, de többé nem nézhetek rátok. Ha mellém érsz elfordítom a fejem, mert fáj, ahogy rám nézel. Fáj, amikor a közelemben vagy, de az fáj a legjobban, hogy téged nem érdekel semmi. Ezért most teszek egy lépést. És többé nem látlak, a part másik feléről. Elmosódik a kép a helyedet átveszi valaki más.
Megfogom a kezét. Megérintem őt, érzem, ahogy lélegzik és megengedem, hogy az életem részévé váljon.
Nincs vége amíg én nem adom fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése