2014. január 1., szerda


Megint elmúlt egy év, amiben rengeteg érzésben részem volt, de úgy gondolom, hogy ennek az évnek az elején még nem feltétlenül hittem el, hogy a történések jó irányt vesznek és a számomra fontos emberek boldogok lesznek együtt. Új barátokat kaptam, boldog voltam, együtt fesztiváloztunk, ami valami elképesztő élmény volt, hibáztam, de mégis úgy érzem, hogy jobb ember lettem mert tanultam belőle. Olyan sok minden volt, hogy nem tudok mindent felsorolni, de nem felejtem el azokat az embereket, akik velem voltak, mert hiszem, hogy nem véletlenül volt így.
Nem szokásom fogadalmakat tenni, semmit sem tartok be, de talán egyetlen dolog menni fog: idén megfogadom, hogy nem foglalkozom többé a múlttal. Ami volt, vége van, úgy sem tudunk már változtatni rajta. Többé nem futok olyan emberek után, akik nem akarják, hogy az életük része legyek. Azzal fogok foglalkozni ami fontos, többé nem akarok úgy ébredni, hogy hiányzik valaki. Eldöntöttem, hogy boldog leszek, mindegy mennyire lesz nehéz. Megígérem, hogy nem fulladok bele a magányba, bár tényleg úgy érzem, hogy zűrös év lesz az idei, mert nehéz az embernek a saját életéről dönteni, de mindegy hogy alakulnak az események, nem leszek csalódott, mert én sem tudom mit akarok igazán... lehet, hogy néha túl nagy szavakat használok, hogy az egyik pillanatban boldog vagyok a következőben pedig sírni tudnék és üvölteni, mégis nekem így jó. Ha nem lennének ilyen viharosak az érzéseim, akkor nem tudnék önmagam lenni, csak egy árnyék lennék a világban. Nem tudom, hogy végül valóra válnak-e az álmaim, vagy lesz-e olyan reggel, mikor ébredés után egy rossz álom emléke nem teszi tönkre az egész napomat, de próbálkozom. Azt nem ígérem, hogy felnőtt leszek, azt sosem tudnám megígérni senkinek... maximum csak kevésbé gyerek.

Mindenkinek azt kívánom, hogy a következő évre ne tegyék túl magasra a lécet, de tudják, hogy mindig lesz valaki, aki hinni fog bennük...  

2 megjegyzés: