2014. január 7., kedd


Az a legjobb, ha mindig előre nézünk. Bár ez épp olyan rémisztő, és félelmetes is, de mindenképp jobb, mint a múltat bámulni, egy helyben állni és várni, hogy történjen valami, hogy történjen akármi. Mert ameddig háttal állsz a jövőnek, addig nem lesz semmi. Igen, fájdalmas, ha magad mögött kell hagyni olyan embereket, akiket egyszer szerettél, de néha ezt muszáj megtenni a saját érdekedben. Talán egyszer újra szükségetek lesz egymásra, talán nem. Ha nem lennének ilyen kérdések, akkor nem motiválna minket semmi. Jöjjön, aminek kell a problémákat meg majd megoldjuk valahogy. Eddig is így volt, nem? Mindig félünk valamitől amire, ha vissza gondolunk már nem is tűnik olyan nagy dolognak. Tudom, hogy egy nap majd azt fogom mondani, hogy nem érte meg ennyi depresszió és szorongás, na meg a félelem, de ez tesz azzá, aki vagyok. Soha nem tagadnám le önmagamat, azt az embert sem, aki voltam, viszont még büszkébb leszek arra, aki leszek, akivé lenni szeretnék. Itt az idő, hogy tegyek egy próbát, hogy Te is megpróbáld, talán tartogat még nekünk értékes kincseket a jövő.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése