Az a legjobb, ha mindig
előre nézünk. Bár ez épp olyan rémisztő, és félelmetes is,
de mindenképp jobb, mint a múltat bámulni, egy helyben állni és
várni, hogy történjen valami, hogy történjen akármi. Mert
ameddig háttal állsz a jövőnek, addig nem lesz semmi. Igen,
fájdalmas, ha magad mögött kell hagyni olyan embereket, akiket
egyszer szerettél, de néha ezt muszáj megtenni a saját
érdekedben. Talán egyszer újra szükségetek lesz egymásra, talán
nem. Ha nem lennének ilyen kérdések, akkor nem motiválna minket
semmi. Jöjjön, aminek kell a problémákat meg majd megoldjuk
valahogy. Eddig is így volt, nem? Mindig félünk valamitől amire,
ha vissza gondolunk már nem is tűnik olyan nagy dolognak. Tudom,
hogy egy nap majd azt fogom mondani, hogy nem érte meg ennyi
depresszió és szorongás, na meg a félelem, de ez tesz azzá, aki
vagyok. Soha nem tagadnám le önmagamat, azt az embert sem, aki
voltam, viszont még büszkébb leszek arra, aki leszek, akivé lenni
szeretnék. Itt az idő, hogy tegyek egy próbát, hogy Te is
megpróbáld, talán tartogat még nekünk értékes kincseket a
jövő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése