2013. július 10., szerda



Amikor elkezdődik egy történet először azt képzeled el, hogy miről fog szólni, aztán jönnek a szereplők és a többi már megy magától. Itt nem kell nagy elfoglaltságra gondolni, elég egy séta hazafelé az iskolából, egy unalmas tanóra, ebédszünet. Egy egész világ él mindenkiben ez is azt mutatja, hogy mind különbözőek vagyunk és különlegesek. Jó, ha ez a fajta kikapcsolódás boldoggá tesz téged, de rosszabb napokon a boldog történetekből, rém mesék lesznek. Képesek vagyunk koromfeketének látni az életünket, az esték a legnyomasztóbbak. Amikor egyedül maradsz a sötétben, akkor érzed meg, hogy hiába vagy sikeres bármiben, úgy sincs melletted senki. Azt hiszem ezt hívják magánynak, egy körvonalak nélküli fekete paca, ami átölel az álmaidban. Egyedül a remény ment meg mindenkit ez éltet a képzeletben és a valóságban is. Arra gondolunk, hogy egy nap minden sokkal jobb lesz, boldogabb. De, ha nem, akkor megszívtuk. Úgy éltünk, hogy hiába vártuk a csodát. Lehet, hogy bejön, lehet, hogy nem. Te miben hiszel?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése