Hosszan néztem a villogó karácsonyi fényeket. Azon tűnődtem, milyen múlékonyak az álmok. Egy évvel ezelőtt tudni akartam, hogy hol tartok majd most. A következő év milyen embert fog formálni belőlem? Rengeteg jó dolgot kaptam, persze megvoltak a magam harcai. Azt reméltem, hogy megkapom a nagy szerelmet. Azt reméltem, hogy nem fogok elmenekülni, ahogy mindig is tettem. Már tudom, hogy az érzések nekem túl rémisztőek, túl nagy dolgok. Nincs szükségem rá. Csak a világot akarom felfedezni valakivel, ahhoz nem kell tudnia kivel áll szemben. Nem akarom, hogy ismerjen, nem akarom, hogy tudja a titkaimat. Meg kell elégednie az álarcommal. Én nem adhatok oda mindent, mert egyszer már megtettem és többet nem leszek képes rá. Nem követem el ugyanazt a hibát , kétszer. Nem kereslek többé az emberekben, nem remélem, hogy te vagy a srác az utca túloldalán. Nem kellesz, csak a saját életemet akarom, de azt minden szenvedéllyel együtt. Hova vezet a jóság? Kisírt szemekhez és ébren töltött éjszakákhoz. Tudom, hogy a végén elhallgatnak majd az érzések. A távoli jövőben boldog leszek.
Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése