Reggel az ébresztő óra lenyomása után, egy órán keresztül feküdtem az ágyamban és próbáltam legalább egy okot keresni, hogy miért keljek fel. Szinte fizikailag éreztem a fájdalmat a lelkemben. Nem tudtam még egy napot elkezdeni és végig csinálni. Egyszerűen elértem azt a pontot, ahol nem érdekel már semmi. Feladtam, hogy bármi jót keressek az életben. Ha meg akarok tenni, valamit, úgy is egyedül kell tennem. Nincs szükségem más emberekre. Senkire nincs többé szükségem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése