Csak egy álom volt..

Megosztom veletek az egyik álmomat. Mindkét értelemben.

Csak egy álom volt

"A legemlékezetesebb csók az, amit nagyon akartál, de sosem kaptál meg."

S.-nek mert hiányzik.

Szomorú, szürke idő tombolt kint. Még az ablakon kinézni is fájt, szinte biztos voltam benne, hogy a szél az esernyőmmel együtt felkap majd és elrepít. Egy teljesen átlagos reggel volt, meglehet még az átlagosabbnál is átlagosabb volt. Gyors készülődés, pakolás, és indulás a suliba. Ez a reggel mégis más volt. Éreztem ott legbelül, hogy történni fog valami. 

A teremben a szokásos nyüzsgés érződött az első óra előtt. Kerestem a helyemet, bizonytalan voltam, aztán megláttam Őt. Volt bennem egy érzés ami oda húzott mellé. Olyan sokszor álmodoztam már róla, hogy helyre hozom a kettőnk dolgát, eldöntöttem, hogy most vagy soha. Először az életben elég bátor voltam egy lépést tenni felé, és mellé ültem. A padba, mintha teljesen természetes lenne. Nagyon sok mondanivalóm volt, rengeteg fájdalom és szeretet volt bennem. Ő az egyetlen fiú, akit valaha képes voltam szeretni, és az egyetlen, aki viszonozta az érzéseimet. 

Elég volt egyetlen pillantás.

- Szeretlek. Tudom, hogy mondtam már, de én mindent komolyan gondoltam. Nekem nem csak játék volt, amivel jól szórakoztam. Nekem ez sokkal többet jelentett mindig. Soha nem múlt el.

Kiszakadt belőlem minden, ami annyi éven át, nyomasztott. Amikor csalódás ért, mindig ott volt, a gondolataim közt. S. felállt, valahogy a hátam mögé keült, lehajolt hozzám, így az ő testén kívül nem éreztem semmi mást, a külvilágból. Nekem ennyi is elég volt. 

- Szerinted, ha akkor találkozunk, rendbe jöttek volna a dolgok? Együtt lennénk? - halkan beszélt, egyedül én hallottam. Senki más nem figyelt ránk, pedig nem volt minden napi látvány, hogy mi ketten három méternél közelebb vagyunk egymáshoz.

- Nem tudom - suttogtam. Mereven előre bámultam, és a pad felé irányítottam a tekintetemet. Éreztem, hogy egyre közelebb kerül hozzám, felé fordítottam a fejemet, és megcsókolt. Ezer pillangó ébredt fel a hasamban, és úgy éreztem valóra vált egy álmom. Elhúzódtam tőle, felhúzott magához, és mostmár mindenki láthatta, nem csak az én fejemben történt meg, hogy S. megcsókolt. 

Hirtelen mindenkinek egyszerre akartam elmondani, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere. Végre megtettem azt, amitől évekig féltem és ez felszabadított. 

Innen tudtam, hogy csak egy álom volt, és a következő percben megszólalt az ébresztő óra.