Hé, figyelj rám egy kicsit. Mi lenne, ha szerelembe esnénk? Tudod csak úgy ketten, egymásba. Kézen fogva járhatnánk az utcán és az emberek mosolyogva figyelnének minket. És tudod, mindenki irigykedne, hogy milyen boldogok vagyunk. Aztán összevesznénk minden apróságon, de mindig kifogunk békülni, mert szerelmesek vagyunk egymásba. Majd azt mondod, hogy szeretsz és csillogó szemekkel azt felelem én is téged. Majd hullócsillagokat nézünk az égen, egy nyári estén. Majd amikor ott fekszünk a kék ég alatt megígéred, hogy ez örökké tart és, hogy a szívedből soha nem fog elmúlni. Mindig közel leszünk egymáshoz, mert nem akarunk hiányozni a másiknak. Majd úgy érezzük egyszerre valóra vált az összes álmunk. Majd én... én leszek a feleséged és egy nagy boldog családunk lesz. Szeretnéd te is ugye? Miért nem figylesz rám? Miért nem hallod amit mondok? Tudod, milyen jó lenne... ha a szavakat nem sodorná el a szél. Majd amikor a sok zűrzavaros gondolat újra életre kel bennem, majd akkor is azt mondod, hogy így is szeretsz engem és bármilyen lökött dolgot találjak ki, te mindig figyelni fogsz rám.
mindennapi álmaink :)
VálaszTörlés