Úgy érzem erősen gyomorszájon vágott a múlt. A földön fekszem. Folyton ugyanazok a sorok járnak a fejemben... a gondolataim kergetik egymást. Vannak dolgok amiket soha nem fogok megbocsájtani magamnak. Rengeteg hibám volt és a legtöbbször félre siklottak a dolgok... de még egy elveszett barátság is megérdemli az őszinteséget. Szemtől szembe. Könnyebb lenne. Mindegy. Sajnálom. Őszintén, mindent. Sokkal többet tudnék mondani. De nem így és nem most. Talán akkor kellett volna. Régen. De nem tudtam. Én is szenvedtem. Voltak álarcok és őszinte könnyek. Csak hidd el nekem, hogy semmit sem így akartam. Már nem számít semmi, de mindig felnéztem rád, és annyira féltem az elvesztéstől, hogy görcsösen kapaszkodtam beléd. Sajnálom, tényleg. Bocsásd meg minden kudarcomat.
Sziasztok! Az oldalra csak a saját írásaim kerülnek fel. Ha elviszed írd oda a forrást, vagy előtte szólj nekem. Linkcserét kérj nyugodtan kiteszek bárkit. Nem frissítek minden nap, attól függ, hogy van időm rá. Jó olvasgatást! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése