Tartalom:
„Igenis, nekem is van udvarlóm” – hazudja Horváth Kati tornaórán osztálytársnőinek. És kitalál egy Lacit, mesél és ábrándozik róla – addig, amíg valóban megjelenik egy magas, huszonkét éves Laci, és vele az első szerelem.
Kati úgy érzi, őt nem érdeklik a régi, „bezzeg az én időmben” történetek, ő most tizenöt éves, most szerelmes. De egyszerre ráébred: 1941-et ír a naptár, a történelem, a felnőttvilág kegyetlenül széttépi a gyerekkort, az első szerelmet.
Idézetek a könyvből:
Mindennap tanulnom kell Dórikával, és minden óráért kapok ötven fillért. Ha Dóri átmegy a vizsgán, akkor júniusban kapok külön harminc pengőt.
Dóri át fog menni a vizsgán. Ha beleőrülök, akkor is. Kell a harminc pengő. Harminc pengőért huszonöt kiló kockacukrot lehet kapni. Vagy harminc kiló szalonnát. Vagy egy zsák lisztet. Agyonverem, ha nem tanul.
Megeredt a hó. Csupa víz a kezemben a rozskenyér, és a könnytől csupa maszat az arcom. Így jegyzik el az embert? Ilyen egyszerűen és ilyen hihetetlenül izgalmasan? És így lesz az ember menyasszony? Egy tizenhat filléres rozscipóval a kezében? És se gyűrű, se virágcsokor, se vasárnap déli lánykérés… és mégis igaz, sokkal igazabb, mintha vérszerződést kötnénk, és kihirdetnénk a templomban…
Személyes vélemény:
Pár évvel ezelőtt egy nyáron akadtam rá erre a könyvre a nagymamám könyves polcán. Elkezdtem olvasni és le sem tettem a kezemből amíg a végére nem értem. Azóta ez a legkedvesebb könyvem. Történet ez az első szerelemről, Kati életéről. Nekem az utolsó fejezet a kedvencem az első bálba készül Lacival... annyira boldog és nem is sejti, hogy mi vár rá ezután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése