A nyár mindig hosszú és mindig forró. A tengerparton a homok ég a talpunk alatt, és a nappalok hosszúra nyúlnak. Éjjel feléled a város, felébrednek a fiatalok és a szórakozó helyeken mozdulni sem lehet. Az emberek kiszabadulnak a lakásaikból és hosszű sétára indulnak a macska köves utcákon. Ez az évszak amikor mindenki boldog akar lenni. Szabad és nyaralni megy és kerti partit rendez a barátaival.
Én szeretem a nyári záporokat. A napsütötte napok után ez az egyetlen változatosság. Az eső. Állítólag elmossa a rossz dolgokat, hogy újra kisüssön a nap és még egy esélyt adjon a boldogságra. Azt mondják az egyedülléthez is hozzá lehet szokni, de nekem sosem sikerült igazán. Nekem ez az évszak azt jelenti, hogy mindenki megy teszi a dolgát én pedig az otthonunk falai közé vagyok börtönbe zárva. Hétköznap ugyanúgy munkába indulnak az emberek, a fiatalok hajnalba érnek haza a bulikból vagy elmennek nyaralni. Sosem voltam bulizós fajta.
Esténként fülhallgatóval a fülembe lementem a partra megnézni a nap lementét és agyament történetekkel szórakoztattam magamat. Ezt az egy dolgot szerettem magamba a fantáziámat. Olyan helyekre röpít el, amiről csak álmodni lehet. Sokat ábrándoztam szerelemről meg igazán őrült dolgokról. Az viszont egyszer sem jutott az eszembe, hogy egy nap minden valóra válhat. Az ilyen estéken rengeteg turista nyüzsög a városban. A parton kisgyerekek szaladgálnak, homok várat építenek, a szerelmesek összebújnak. Szerettem kívülállóként nézni őket, és kitalálni mi lehet az ő történetük. Volt akit hercegnek láttam és volt akiről csak azt tudtam elképzelni, hogy körbe utazza a világot. A legjobb barátnőm Alíz épp a tizes számú nyári szerelmével andalog a városban. Hirtelen természete van: egy nap meglát valakit, beleszeret, romantikus randikra járnak és másnap már valaki más mögött ül egy robogón és kirándulni mennek. Nem baj én így szerettem őt. Tökéletesen ellentétei vagyunk egymásnak.
Már megint órák óta ültem a parton. Lassan az emberek eltűntek, és sötétség húzódott a város fölé. Nem volt kedvem haza menni. Lefeküdtem a homokba és a csillagokat bámultam. Behunytam a szememet és amikor kinyitottam egy apró sikoly hagyta el a számat. Valaki ott állt fölöttem és valakinek egy mosoly bújkált az arcán.
Itt egy kis novella előzetes, ha tetszett hagyj egy pár sort a bejegyzés alatt vagy chat-be. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése