A lábam alól újra kicsúszott a talaj, de ezúttal meg sem próbáltam felállni. Miért? Mert már nem lenne semmi értelme. A napok így is telnek, az élet attól nem áll meg csak azért mert megsebezték a lelkemet. Ha egyszer minden, de minden véget érne örökre... én nem bánnám. A halál könnyű, az élet nehéz. Nem értem miért félnek tőle az emberek. Olyan mint egy becsomagolt meglepetés és, ha egyszer megkapod lehull róla a csomagoló papír és nem tudhatjuk mi vár ránk. Pont ez a jó benne. Magunk mögött hagyjuk azokat akiket itt szeretünk, de a halál után valahol máshol örökké együtt lehetünk. Ott várunk egymásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése