2012. június 17., vasárnap



Az élet azoknak való, akiknek van miért élniük. Azoknak akiknek vannak céljaik, vannak álmaik és soha nem adják fel és soha nem mondanak le róla. Én ehhez túl gyenge vagyok. Talán erősnek tűnök mások szemébe, de nem vagyok az, egy kicsit sem. Képes vagyok a legkissebb dolgoktól is sírva fakadni és igenis fáj, ha csalódást okoznak. Képes vagyok egy perc alatt begurulni, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy én akarom. Folyton ugyanazok a problémák ismétlődnek, hogy senkire nem lehet számítani, és amúgy sem vagyok felnőtt. Lehet, hogy nem is akarok az lenni. Undorítóan viselkednek azt hiszik bármit megtehetnek azokkal akik még fiatalok. Folyton azért küzdenek, hogy egyenlőek legyünk, de ők viselkednek úgy, mint valami idióta vezér. Tudod, majd megszokom, ahogy mindig. Mindig ez történik, mindig félre siklanak a dolgok, mindig elrontok valamit, de mindig kiheverem. Szerintem néha csak azért éljük túl a dolgokat mert képtelenek vagyunk belehalni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése