ღ Engi ღ crazydreamworld

Csak azt látom, hogy felégetek magam körül mindent, és ebben a pillanatban azt kívánom bárcsak belehalnék a fájdalomba. Itt ülök az üres szobában, miközben tele van emlékekkel. Nem nézhetek sehová úgy, hogy téged ne látnálak benne. Mikor rád néztem hirtelen eszembe jutott az összes jó dolog ami a hét hónap alatt történt velünk. Azt hiszem az ölelésed fog a legjobban hiányozni. Megtanultam, hogy a szerelem egy puha takaró ami alatt jó volt feküdni. Életem legnehezebb feladata lesz az, hogy tovább tudjak innen lépni, ne pedig a bezárt ajtót bámuljam magam mögött, aminek én adtam az utolsó lökést. Mert én vagyok a felelős mindenért, és tudom, hogy bárhogy próbálkoztam nem tudtam olyan lenni, mint amilyen szerettem volna, ami pedig voltam az nem volt elég. Nekem nem.